Csatószegi Viktor

 

Mottó: : „Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki. (Jn.6, 65.)

                                                     HIGIÉNIA.

„Egy alkalommal köré gyűltek a farizeusok néhány Jeruzsálemből való írástudóval együtt. ²Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. ³A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, így tartják magukat a vének hagyományaihoz. ⁴És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez. ⁵A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért eszik tisztátalan kézzel a kenyeret?” ⁶Ezt a választ adta nekik: „Találóan jövendöl rólatok, képmutatók, Izajás, amikor így ír: Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem. ⁷De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok. ⁸Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz, a korsók és poharak megmosásához és sok ehhez hasonlóhoz ragaszkodtok.”

Aki  nem ismeri Jézus kijelentéseinek stílusát, könnyen félreértheti ezt a fenti szakaszt, azt gondolván, hogy Ő semmit nem törődött az emberi test tisztántartásával, azt, hogy lehet mosdatlan, piszkos kézzel enni, vagyis lehet ápolatlannak, elhanyagolt külsejűnek lenni. Le kell nézni a testet, minden időnket, és energiánkat csakis az eljövendő örök életre kell szentelni… Hamis aszkézis ez barátaim, Jézus ilyesmit soha nem hirdetett. Voltak ugyan a kereszténység  történetében   - és sajnos vannak is, -  fanatikusok,  mazochisták, un. „oszlopos szentek,”  de ez sohasem volt az Egyház erkölcsi tanítása.  Az  Úr csupán arra mutatott rá, hogy a farizeusok ezekben a külsőségekben vélték megvalósítani az igazi, az Isten szerinti vallásosságot, miközben elhanyagolták a fő parancsokat, és a Tóra valódi szellemét. Ma kazuisztikának hívjuk ezt az életvitelt. A fenti, a mai Evangéliumból általam kiragadott szakasz 7. és 8. verse tekinthető válasznak mindazok felé, akik a testi higiéné elhanyagolásával vádolják Jézust:

⁷De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok. ⁸Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz, a korsók és poharak megmosásához és sok ehhez hasonlóhoz ragaszkodtok.”

„Az Isten parancsait nem tartjátok meg.”    Tudjuk; abban a korban a zsidók  számára  613  parancs volt kötelező… Mindezzel  szemben Isten 10 parancsot  adott, és ebből alig tartottak meg a vakok, és vak vezetőik valamit. Itt van a rettenetes nagy baj, és emellett  törpülnek el a rituális mosakodási előírások, nem pedig önmagukban rosszak!  Ha valakinek van kutyusa, macskája, és azokat gondozza, eteti, ugyan, mi  kivetnivaló lenne abban?  De ha emellett  nem adna semmit, még egy szelet kenyeret sem a tőle kéregető koldusnak, ha nem viselné gondját a reá bízottaknak,  ha nem látogatná  meg  az idős, beteg hozzátartozóját/barátait, akkor Jézus ma is ugyanazt  mondaná neki, mint egykor a farizeusoknak.

Bizony, szeretnünk, és ápolnunk  kell    (helyes szeretettel,)  testünket, mert az a Szentlélek élő temploma, és mert csakis ezen keresztül élhetjük meg a világ felé köteles szolgálatainkat!  Ami  belül, a szívünkben, és az agyunkban van, azt csakis Isten láthatja, de amit teszünk és mondunk, azt látja minden embertársunk. A lompos, elhanyagolt, koszos ruhában járó ember nem vonzó, sem önmaga, sem Isten iránt. Ne légy hiú, túl elegáns, piperkőc  sem, mert az elfajulhat önbálványozássá, üres hiábavalósággá.  Rendezett, a higiéné elvárásainak megfelelő, a KEGYELEM ÁLLAPOTÁBAN LÉVŐ LELKET  KIÁBRÁZOLÓ  keresztény valósítja meg  Jézus  szellemiségét!

A hívő ember, ott, a hagyma 3. rétegén élve, pontosan érti Krisztus szavait, mert  őhozzá  tartozik  testestől-lelkestől,  és ezért tudja megvalósítani e kettő helyes egyensúlyát.  A világGAL  élők csakis a testük  körül  forgolódnak,  az  „oszloposok”,   pedig  csakis  a lélek dolgaival törődnek.  Az  Evangélium  mondatait  helyesen értelmezők  a világBAN  élnek  mint ens compositum, és bennük  minden helyére  kerül az érték skálán. Nem a saját bölcsességük okán, hanem azért, mert  Jézusban élnek.

Őbenne  pedig  azok élhetnek,  akiknek az  Atya ezt a kegyelmet megadja.  (Ezért választottam mottóul  e lap legelső mondatát.)